Bizony, fel sem tűnt, hogy már öt napja nem írtam semmit sem, igazából hajtok és hajtok. (próbálkozom) A félévi átlagom eddig úgy néz ki, hogy 4,5 nem igazán örülök az eredménynek kevésnek tartom, de még ezt is meg kell erősítenem és őszintén, csak magamnak köszönhetem az egészet. Lusta voltam és bármennyire is megfogadgatom, folyamatosan lustálkodom és az utolsó pillanatban kapkodok, minden után. Kíváncsi leszek, hogy sikerül majd behoznom a dolgot. Ma törit kell tanulnom keményen, különben ugrik a félévim, illetve nyelvtan tételekre kell készülnöm, ami nem olyan húzós, csak nincs kidolgozva. Csütörtökre a biológia, már erőszakosabb, illetve angolra nem tanulok ott úgy is csak kérdésekre kell válaszolni és képleírást mondani, az könnyű. 

Hétvégén szülinapibuliba voltam anyáéknál, ott volt a barátnőm és anya barátnője. Annyira nem éreztem magam jól, fene tudja... fájt a fejem és hasonló kifogások. Végül nem volt, olyan szörnyű.

Mára ilyen kevéske dologgal jöttem, de ez is több mint a semmi.

Uhm. Ma van a szülinapom húsz éves lettem, kiléptem a tizenéves korszakomból, nos pont úgy, ahogy betöltöttem a 18-at, a 19-et sem akkor, sem most nem érzek semmilyen változást, sőt fura, hogy mostantól jogosan írom azt, hogy húsz éves vagyok. Áh, várjatok halkítok a tv-n mert így lehetetlenség koncentrálni, no mindjárt jobb. Ha összegeznem kellene az elmúlt egy évet abban, hogy miben változtam, akkor azt mondanám semmit sem, de ha az elmúlt három évet kellene összegeznem, az már más lenne. 15-16-17 éves koromban, olyan őrült mód hajszín mániás voltam, hogy szinte minden héten más színekben pompáztam, nem tudok olyan színt mondani, ami még nem volt a hajamon, kezdve a citromsárgától a kékig, minden a legeslegjobban a kék hajam tetszett és tetszik mai napig is, ám már képtelen lennék vissza festeni, ez az első változás. Véget ért a "feltűnési viszketegségem" az őrült "márpedig igenis kiakarok tűnni a tömegből, bármi áron is" dolog. Kicsit vicces, mert jelen pillanatban rózsaszín a hajam (XD) még is natúrnak érzem a kékhez képest. Rengeteget változtam még ruhák terén, mára fontosabb a nőies megjelenés, de persze nem hanyagolhatóak el a macifüles, mackómintás pulcsik sem, a szűk felsők, amik kiadják az alakom, vagy épp az XXL-es pulcsik, amikben úgy nézek ki mint egy kuka, de nekem még is tökéletességet sugall. Elhanyagoltam az évek alatt a fekete sminket is, nincs kontúrozás, nincs alapozó és szemhéjtus, icipici púder, halvány fehér szemhéjfesték és szempillaspirál, igazán visszafogott, ami viszont rajtam maradt a vörös rúzs, egyszerűen képtelen lekopni rólam. Szerencsére agyilag sem változtam, fontos a tanulás még mindig, s mégis halállusta teremtmény vagyok, még ma is küszködök a történelemmel, kemény két darab tétel, ma felelek belőlük, s bár a jövőm múlik rajta én holt nyugodtsággal pötyögöm a fölösleges maszlagot az oldalra, ahelyett, hogy beleverném a fejem a tételekbe, majd később. Esküszöm! Káros szenvedélyeim is alakultak, többet dohányzom, sajnos jóval többet, de a fene egyemeg annyira de annyira cseszettül szeretem szívni azt a büdös nikotint és olyan veszett élvezettel fújom ki, hogy az már szinte beteges, ám jó pont, hogy régen napiszinten toltam az energiabombákat magamba energiaital és kávé formájában, ma már mindkettőt hanyagolom, ritka pillanatok egyike, hogy igyan.. a párom karácsonykor vett 12 db energiaitalt és ma iszom a negyediket belőle, ezt is csak azért mert most jól esik. Zenei téren semmit sem változtam, még mindig korcs vagyok, rajongok a Black Veil Brides-ért, de ugyanígy meghalnék Michael Jacksonért is, aki mindkét előadót ismeri, az tudja mekkora különbség van a két műfaj között, hát nem elcseszett egy lélek vagyok? Idegileg egy roncs lettem három év leforgása alatt, tönkrementem... nincs türelmem, semmi sem, sokszor aprócseprő dolgokon csattanok fel ez egy embernek köszönhető. Természetesen születésnapom alkalmából, csak annyit kívánok neki mint eddig is kínok között pusztuljon ki tudom, hogy ő is ezt kívánná nekem. Viszont nem tudom elszomorító e vagy sem, de én örülök, annak hogy évről-évre egyre idiótább vagyok és órákat képes vagyok röhögni egy ilyen képen. Utóiratba pedig csak annyit, hogy kérlek szurkoljatok nekem a törihez és a matekhoz, mert szülinapom alkalmából, ma egésznap sz{@{@}{tva leszek a suliban és dolgozat, feleléshátán lesz.

És végezetül, itt a kép, amin szakadok.

 

Nehéz megállni a helyünket a bloggervilágban, először is azért, mert bárki rá találhat az oldaladra, családtag, barátok, osztálytársak és nem gyengén kellemetlen lehet a szituáció, sok ilyet olvastam már, a másik legnagyobb probléma pedig, hogy ha az első nem is következik be, akkor sem lehetsz teljesen nyíltan őszinte, mert súlyos következményei lehetnek. Az egyik blogomat azért törölték, mert használtam az egyik bejegyzésben azt a bizonyos cébetűs szót. Történt a dolog, hogy roppant sikeres oldalt vezettem, mindenféle egó nélkül rengeteg látogatóm volt, de hát az oldal egy kombinált oldal volt, melyen még a méhenkívüli terhesség tünete is fellelhető volt. (Jó, azért az nem) Kritika, cikkek és blog, fotóblog, divat, smink minden kategóriát egybevettem és ha nem volt fejlemény a magánéletemről, akkor jöhetett egy sminkteszt, vagy ruha bemutató, a lényeg annyi, hogy minden egyedi szinten zajlott, egyedi kritika kérés módom volt és fogalmazás persze, nem sablonos mivel sosem szerettem a pontozgatós hülyeségeket (elnézést, ha valaki így csinálja). Általában folyamatos figyelemmel kísérem az új oldalak nyitását, mert mindig élvezettel nézek egy új blogger oldalára, ahol megjelenik a saját stílusa, jókat mosolygok a "Jaj, mit is írhatnék az első bejegyzésben?" posztokon, mert én is ilyen vagyok és mindenki más is, de történt egy nap, hogy ráleltem egy oldalra és ahogy betöltődött nem mosolyogtam rajta. Az oldal elrendezése, menürendszere és kódolása dettó az enyém volt, a modulok tartalma, a kritika, a cikk források minden.. minden.. Az első dolgom természetesen egy felszólítás volt, mire megkaptam, hogy "takaroggyál másnak is lehet olyan oldala mint neked asziszed csak neked lehet?" ebben a stílusban képzeljétek el! A második dolgom a webmester volt, aki szintén egy felszúlítást intézett felé, majd ennyivel le is lett tudva. Nos akkoriban még forró fejű kis ifjonc voltam (most is) és mivel a hölgyről volt kint egy kép, így látszott, hogy enyhe Cés ezek után pedig nekem sem kellett több. A harmadik lépésem egy blogbejegyzés volt, ahol lehordtam őt mindenféle alpárisuttyócébetűs tetves élősködő dögnek, tisztán emlékszem, hogy ezeket a szavakat használtam rá, mire tudjátok mi történt? Jelentette a webmesternél, hogy le cébetűztem őt, ezáltal megsértve jogait etcetc a legszörnyűbb pedig, az én oldalam rögvest zárolva lett, később pedig törölve. Ez volt az a pont, ahol eldöntöttem, hogy viszontlátásra géportál, köszönöm de nem kérek belőled. Végül még is csak visszasomfordáltam. :3

Tudom ez elég gyerekes, de nekem rettenetesen rosszul esett, azért elég sokat költöttem az oldalamra, akkoriban még nem volt ingyenes, meg ilyenek és becsapva éreztem magam. 

Mi, kik együtt élünk a párunkkal, tudjuk, hogy milyen nehéz is az idézőjeles házasélet, össze kell szoknunk, azt szeretnénk, hogy a párunk semmiben sem szenvedjen hiányt, szó szerint csúnya fogalmazás lehetőségével élve kinyaljuk a másik seggét, s ha nem olyan reakciót kapunk, amilyet jöhet a kiborulás. Speciel, én ebbe a kategóriába tartozom. A mai napom végig lustálkodtam, mivel az orrdugulásom végett nem kaptam levegőt, amint az előző blogomon megbeszéltük, hogy a jóízlés érdekében nem részletezem, így továbbra sem fogom, ám nálam közbevágott még az a bizonyos pirosbetűs ünnep kezdete, mivel lány vagyok megjött. Tudniillik rólam, hogy cseszett nehezen bírom ezt az időszakot, nyűgös, nyúzott és igazi hisztisdívapicsává változom át, vagy harapós vérszomjasdöggé. Rettenetmód kigyilkol a hasalji fájdalom és deréktájon mozgolódó szétszakadás, én tényleg nem tudom, hogy ha eljön az az idő, amikor szülni fogok, hogy a fenébe fogom túlélni? Állítják, hogy a hasfájósoknak nem fáj annyira a szülés, no ezt már három keményen görcsölő ismerősöm is megcáfolta, így túl sok reményt nem főzök a dolgokhoz. Persze, mindezt tetézi a TLC csatornán létező szülős műsor, melyben az anyukák pusztán 17-től 48 órán keresztül képesek vajúdni, csodásmesés. Na de, hogy a fenébe lyukadtam ki itt? Mindegy, biológia óra vége. Szóval a párkapcsolati túrák, olykor lefárasztják az embert, s végül nem vágynak másra este, csak egy finom forrú zuhanyra, ami nem csak tisztít de tetves hasfájáson is enyhít. Mit sem sejtve békésen, majdhogy négykézláb bekúsztam a zuhanykabinba, kellemesen égető forróvíz már enyhítette is a fájdalmaim, mikor egy véletlen folyamán ránéztem a mellettem lévő falra és cseszett nagy pók békésen várta, hogy lecsaphasson rám. Egy perces némacsönd telepedett a kis helyiségre, majd karatekölyökké avanzsálva kirobogtam a zuhanyfüggöny mögül fejvesztve tar pucéron. A párom alszik.. hajnal kettőkor kelnie kel, nincs szívem sikoltozni neki este tízórakkor.. Mit csináljak? Körülbelül tíz perc tanakodás után csodásötletem támadt, ha zuhanyozni akar, hát zuhanyozzon szépen elzártam a hidegvizet és letámadtam, na deee ő persze, hogy gyorsabb volt, ahogy a zuhanyért nyúltam ő gusztustalanmód már el is iszkolt, gyerekek az a pók akkora volt mint egy kibaszott cigis doboz. Megtörve tudatosult bennem a felismerés, hogy a zuhanyomnak itt vége, de pisilni is csak védőfelszerelésben megyek, belegondoltatok, hogy megpróbáltam megölni? Biztos, megjegyezte és most csak vár az alkalomra, hogy visszavághasson. Mindezek után úgy gondoltam legalább már egy vacsorát megengedhetek magamnak.. tudniillik a konyha le van választva a háztól körülbelül 15 lépésre van tőle. Kiléptem az ajtón és jött az újabb pofon, esik a hó. Gyűlölöm... Később pedig már szinte bajnoki vigyorral büszkén cammogtam felfelé a gesztenyepürémmel, majd két falat után szinte vissza is köszönt.. fahéjas istentudjamilyen fűszeres gesztenyepürés reszeltem, ami a páromkedvence én pedig utálom. Ez a nap nem az enyém.. 

Megismerhettetek, én vagyok ez a végtelen szerencsétlenség, a blog tulaja a Vörös Démon, aki retteg a pókoktól és utálja a fahéjas-mézes dolgokat.